Gondolta volna, hogy az elsősegélyoktatás, illetve tanfolyam szórakoztató is lehet? A következő sorokat részben az élet ihlette, részben a tanulók és az oktatók vidám természete.

A gyűjtemény gondolata már korábban is megfogalmazódott bennem, de a Darwin-díjasok című könyv olvasása megerősített abban, hogy érdemes átadni az utókornak.

Az elsősegélyoktatás roppant nehéz feladat, ugyanis a tanulók többsége kényszerből van jelen. Így ez igazi kihívást jelent az oktató részére, hogy egy olyan előadást tartson a tanítványainak ami nem csak figyelemfelhívó és érdekes, hanem maradandó tudást is biztosít.

 A gyűjtemény koránt sem teljes. 1997-től folyamatosan újra és újra bővül a lista.

Első lecke:

Tájékozódás a helyszínen: Két munkás dolgozik egy építkezésen, amikor az egyik neki támaszkodik egy malterkeverő gépnek, és hirtelen rángatózni kezd. Meglátja ezt a társa, felkapja az első kezébe kerülő lapátot és rávág a rángatózó karjára gondolván, hogy biztosan áramütés érte a kollégáját. Mi lett a következménye? A rángatózónak eltört a karja és fájdalmak közt közölte, hogy csak egy kavics ment a cipőjébe ezt szerette volna kirázni…

Mi ebből a tanulság? Amikor megérkezünk a helyszínre, tájékozódjunk, mi történt és hangosan szólítsuk meg a sérültet.

A baleseti helyszínen az első 3 másodpercben zabszem effektus van. Ezt kell leküzdeni. A stressz leküzdése a legfontosabb. A betegnek pedig pszichés támogatást kell adni. Jelszó: Hazudni, hazudni, hazudni. Nehogy azt mond a sérültnek, hogy hú öregem pocsékul nézel ki…

A baleseti helyszín biztosítása:

- Vedd fel a mellényt!

- A kötöttet, vagy a horgoltat?

- Egyiket se, a kukásat!

Segítség a tanfolyam választáshoz:

A tanfolyam kiválasztásánál nem csak az ár számít!

Nem elhanyagolható, hogy hol, ki és milyen tanfolyamot tart. Érdemes utána nézni fórumokon, hallgassa meg ismerőseit, akik már részt vettek ilyen képzésen.

Bárhová is megy tanfolyamra, vegye figyelembe milyen az oktató!

Olyan legyen, aki: 

  • Megfelelő szakmai tudással rendelkezik
  • Jó előadói képességekkel, és egy csipetnyi humorral van megáldva
  • Megköveteli a gyakorlást, szigorú, de következetes, mégis képes jó hangulatot biztosítani az oktatás során
  • Nem csak a vizsgatananyagot mondja el, hanem segít megérteni az összefüggéseket
  • Jól ismeri a vizsgakövetelményeket, tájékozott a vizsgával kapcsolatos kérdésekben
  • A visszacsatolások alapján, ha szükséges módosítja a tematikát, figyelembe véve a hallgatók tudásszintjét
  • Nem várja a tanfolyam végét, hogy mikor mennek már végre haza hallgatók
  • Készséggel válaszol a feltett kérdésekre és nem hoz senkit se kellemetlen helyzetbe
  • Rendelkezik az oktatáshoz szükséges eszközökkel
  • Türelmes, még ha ez néhány ősz hajszálába kerül is.
  • Megbízható
  • Elérhető
  • Nem árt, ha van referenciája…

ERH - EMERGENCY HISTORY

 

A lelkiismeret próbatétele (Annó 1967-ben)

 

Hazánkban az utóbbi néhány évben döbbenetesen meg növekedett az áldozat cserbenhagyásával és a segítségnyújtás elmulasztásával járó balesetek száma. A következmények súlya alól gyáván megfutamodó, áldozatát cserbenhagyó ember jellemzésére felsorakoztatható számos minősítő jelző. Sokszor éppen a cserbenhagyás vagy a segítségnyújtás elmulasztása az a végső ok, amely kiolt, vagy enged kialudni egy emberéletet.

Milyen magatartást tanúsítanak a gépjárművezetők egy általuk észlelt balesetnél?

Ennek megfigyelésére érdekes lehetőséget adott egy különleges kísérlet.

 Pest-megyében egy viszonylag gyérforgalmú, de jól kiépített bekötőúton, egy faültetvénnyel övezett szakaszon a pestmegyei Rendőrkapitányság járőr gépjárművének a fényszórója különös baleset helyszínét világította meg. Félig az útpadkán, részben az árokba dőlve, egy motorkerékpár ágaskodott első kerekével az ég felé. Körülötte a betonon szétfolyva csillogó vörös folt volt. Első látásra egy súlyos baleset valódi helyszínét idézte fel a kísérteties kép. Csak utóbb derült ki, hogy egy vontató platójáról esett le a rosszul rögzített, már korábban is roncs motor, s a szétfolyt vörös folt: málnaszörpöt tartalmazó edényből ömlött ki.

Ez adta azt az ötletet, hogy ezt a baleseti helyszínt felhasználják a gépjárművezetőktől elvárt segítségnyújtás felmérésére. Kiegészítésül csupán egy fehér bukósisak és egy aktatáska került még a földre. A járőrautókkal mélyen a fák közé vezető útra álltak be. A megfigyelésre a sűrű bozót kitűnő lehetőséget kínált. Innen tartotta fenn a kapcsolatot rádión keresztül a járőrparancsnok a helyszíntől mintegy 150-200 méterre, az úttest mindkét irányába kiküldött járőrökkel. Nekik az volt a feladatuk, hogy feltartóztassák mindazokat, aki nem álltak meg a baleset helyszínén.

Először egy motorkerékpáros érkezett, az ellenkező oldalról. Bár a világításának egy része már jó messziről bevilágította egy darabon a helyszínt továbbrobogott. Ugyanígy cselekedett a következő motoros is. Mindketten meglepetéssel hallgatták a leállítás során, hogy mit kellett volna tenniük, s arra hivatkoztak, hogy ilyen koromsötét országúton kizárólag a menetirány szerinti jobboldalt figyelik. (Az ilyen elmélyült vezetés helyessége természetesen élénken vitatható.)

A motorosokkal azonos irányból később egy pótkocsis teherautó közeledett. Nyilván beszélgetés miatt, a jó erős fényszórók ellenére is csak közvetlen közelből ismerték fel a helyzetet. De abban a pillanatban már blokkolt is a vezető – és futott vissza a vélt áldozathoz. Közben hátrakiáltott a társaihoz, hogy azonnal vigyék oda az elsősegélydobozt. Ennek a gépkocsivezetőnek a segítő szándékához természetesen nem férhetett semmi kétség. De adott esetben mégis felvetődik egy kérdés: vajon, tudott volna-e segíteni, ha igazán szükség lett volna rá. Mert bevallása szerint az elsősegélynyújtás legegyszerűbb módozataihoz sem értett. A mentőládát pedig kívül-belül teljesen elázott, használhatatlan állapotban, a szerszámosláda mélyéről a hóláncok és a kocsiemelő közül szedték elő.

Könnyen elképzelhető a következő helyszínre érkező személyautóban ülők között zajló beszélgetés:

Álljunk meg! Hajtsunk tovább! Az azonos irányból érkező autó vezetője nyilvánvalóan az utastérben ülők és a saját elhatározása között ingadozva, hol lassítva, hol meg gázt adva újra lassítva, majd végleges elhatározással megállás nélkül hajtott tovább.

Majd a megállítás során jött a magyarázkodás: „Az asszonyok irtóznak a vértől, s különben is, ha beszennyezem az üléskárpitot, ki fogja nekem azt megtéríteni?”

Egy teherautónak hasonlóképpen habozó és végleges elhatározással ugyancsak megállás nélkül továbbhajtó vezetője az őrszemnél beismerően mindössze ennyit mondott: „Lebuktam. Svarcban vagyok.”

Igen elgondolkoztató, mert az ilyenféle háttér, akár kiinduló oka lehet a segítségnyújtás elmulasztásának, sőt még a cserbenhagyásnak is.

Talán már meg sem lepődnek azon, hogy a helyszín felé közeledő személyautó vezetője sem állt meg. A válasza különös figyelmet érdemel: „Kérem, én már messziről láttam a baleset helyszínét. És tegyük fel, hogy azt az áldozatot kocsiba teszem, hogy orvoshoz vigyem, de ki fogja elhinni majd, ha az igazi tettes nem kerül elő, hogy nem én gázoltam el?”

Az effajta érvek természetesen nélkülözik a reális alapokat. Ám a köztudatban valóban él egy ilyen hiedelem. A cáfolat, pedig kézenfekvő, ugyanis alig akad olyan gázolás vagy baleset, ahol szinte jelentéktelennek tűnő nyom se maradna. A krimináltechnika mai szintjén a legkisebb apróság is segíthet a nyomra vezetésben.

Utoljára érkező személyautó vezetője habozás nélkül állt meg, és mentőládával a kezében, sietős léptekkel közeledett a vélt áldozathoz. Ő minden szempontból alkalmas lett volna a segítségnyújtásra.

Nem volt orvos, mint ahogyan a többiek sem, csupán nem sajnálta az időt arra, hogy a gépjárművezetési gyakorlat minimális elsősegélynyújtás követelményeihez némi pluszt adjon.

Amikor szóba került, hogy a ragyogóan tiszta és szemmel láthatóan drága huzattal bevont kocsijába elvinne-e egy vérző sérültet, habozás nélkül igennel válaszolt. De azt is hozzátette: „Nem minden esetben. Ha legcsekélyebb kétségem is támadna az iránt, hogy ezzel a sérültnek esetleg még nagyobb bajt okozhatok, csak a legszükségesebb elsősegélynyújtási teendőt látnám el; a vérzés elállítására vagy mérséklésére, a szabad légzés biztosítására gondolok. És ennek érdekében legfeljebb az eszméletlen embert oldalra fordítanám. Ilyen esetben a többi már az orvos, vagy igazán hozzáértő ember dolga. Második feladataként tehát leggyorsabban azokat értesíteném.”

 

Szakmai múltam:

 

1995-2001; 2003-2005. Országos Mentőszolgálat, Pest Megyei Irányítás.

Szakmai ismereteim bővítése miatt sokat vonultam, mind eset, mind szállító mentővel egyaránt

1999-2002 Fővárosi Tűzoltó parancsnokság Tűzoltási csoportjaival - I(Pest) és II(Buda) - vonultam, egy tanulmány megírása és szakmai továbbfejlesztésem céljából

A Fővárosi Tűzoltóság által indított „IX. Doktor” tűzoltó mentővel teljesítettem szolgálatot

1997-től folyamatosan tartok elsősegélynyújtás oktatásokat az alábbi témakörökben:

  • közúti
  • iskolai
  • munkahelyi
  • motoros

 

Referenciák, a teljesség igénye nélkül:

 

Antal-ka Autósiskola

Budapest XV. ker. Szántóföld út 6.

Autó- Plusz Autósiskola

Budapest, XIII. ker. Petneházy utca 16-18.

Bag Band Autósiskola

2191. Bag, Sport utca 10.

Budai Ring Autósiskola

2011. Budapest, Ponty utca 8.

Delfin Autósiskola

1153. Budapest, Bocskai utca 5-7.

Flexi Autósiskola

2040 Budaörs, Szabadság út 24.

Jogsi-központ

1145. Budapest, Laky Adolf utca 36.

Keleti Autósiskola

1087. Budapest, Könyves Kálmán krt. 76. II. em. 204.

Őri Autósiskola

Budapest, VI. ker. Weiner Leó utca 4.

Tóth Zoltán Autósiskola

Budapest VII. ker. Wesselényi út 73.

Új Ati Autósiskola

1082. Budapest, Baross utca 92.

 

 

Közúti elsősegély, munkahelyi elsősegély, rendezvények:

 

Elsősegély-hely ( H&Z Könyvkiadó és Kereskedelmi Bt. )

 Elmű, Fővárosi Vízművek, Generali, Magyar Közút, Burberry…

 

Personal Best Kft

Van Graaf, Csillagtér Kft…

 

 Adyligeti Rendészeti Szakközépiskola

 Alsóerdősori Bárdos Lajos Általános Iskola és Gimnázium

 Losonci téri Általános Iskola